© 2018 by HAPPINESS Consulting Ltd.

  • LinkedIn Social Icon
  • LinkedIn - Grey Circle
  • Facebook Social Icon
  • Facebook - Grey Circle
  • YouTube Social  Icon

Facebook disclaimer: This website is not a part of Facebook or Facebook Inc. Additionally, this site is not endorsed by Facebook in any way. Facebook is a trademark of Facebook Inc.

Beszámoló

Esélyt kaptunk tenni az orosz és a butáni emberek örömteliségéért és jólétéért

 

Nagy meglepetésünkre szolgált mikor március elején két oroszországi coach barátunk Sasha K. és Marina W. felhívott bennünket videó-telefonon és tapintattal feltették kérdésüket, hogy el tudnánk-e jönni Moszkvába, mert valami nagyszerű dolog készülődik és örömmel vennék a segítségünket. Két kerekasztal-beszélgetést szerveztek a Moszkvai Parlamentbe, a DUMÁ-ba, mely beszélgetések célja az eszmecsere volt annak tekintetében, hogy milyen módon lehet örömtelibbé tenni az orosz népet. Meghívták ezen alkalomból a butáni Bruttó Nemzeti Örömteliség (Gross National Happiness, GNH) mérésével foglalkozó hivatal, a Centrum for Bhutanese Studies (CBS) vezetőit annak érdekben, hogy megosszák a 4. királyuk által kezdeményezett GNH mérésének módszerét. Happiness Consulting-ot (HC) azért kívánták meghívni, hogy tudományos szemszögből ossza meg ismereteit, tapasztalatait egy rövid előadás / tréning formájában az örömteliség mérésével és fejlesztésével kapcsolatban. A két állami találkozót követően pedig meg kívántak szervezni egy háromnapos bemutató jellegű tréninget kifejezetten trénerek és coach-ok számára.

 

Nyelvlógatós előkészületek

Nagyonis örültünk a meghívásnak és örömmel fogadtuk el, hiszen már a kezdetektől a BRICS országok felé kívántuk terjeszteni a szolgáltatásunkat. Oroszországban rengeteg, 145 millió embernek segíthetünk örömtelibbé tenni az életét – gondoltuk feleségemmel, kivel együtt dolgozunk a HC-ben -. Másodsorban, a szolgáltatási piac is nagyobb mint Magyarországé. Tudtuk, hogy az út rengeteg előkészülettel jár, azonban mint utóbb kiderült, minden egyes ‘energia-impulzus’ melyet ebbe fektettük, megérte.

Nekiláttunk hát az előkészületeknek. Az első napokban a lelkesedéssel a ‘derült égből villámcsapás’ érzés izgalmas egyvelege kerekedett úrrá rajtunk, hiszen rengeteg munkát vett igénybe az előkészület. Egyrészől vízumot kellett igényelnünk, mely némi utánajárással jár. Másrészről, a kétszer kétnapos HC tréning teljes angol anyagát frissítenünk kellett. Harmadrészt prezentációt kellett készítenünk a parlamenti eseményre, negyedrészt pedig szóróanyagokat és névjegykártyát kellett készítenünk. Ráadásul, épp egy több mint 3000 főt érintő munkatársi jól-lét és életminőség (well-being) tender anyagát is elő kellett készítenünk ez idő alatt.

Min múlik egy ilyen üzleti út sikere? “Forbereitung is alles.” / “Minden az előkészületeken múlik” - mondja a német közmondás és a feleségem német, úgyhogy ezt a tanácsot jól megfontoltuk és a házi feladatokat tökéletesen teljesítettük is.

A Gimalai (Himalája) nevű kulturális alalpítványtól kaptunk meghívó levelet. Eltartott úgy tíz napot amíg megírták és hivatalosan iktattatták, majd plusz két napot vett igénybe a DHL küldemény megérkezése. Be is adtuk rögvest. Le kellett előtte persze ellenőriznünk, hogy feleségem, ki német állampolgár beadhatja-e a vízum kérelmét Magyarországon. Szerencsére ez lehetséges volt, azonban néhány üres-végű körünkbe telt a bankunknál és egy biztosítótársaságnál, míg rájöttünk, hogy Magyarországon nem tudunk a nevére utazásbiztosítást kötni, mely szükséges a vízumkérelem beadásához. Eszünkbe jutott végül, hogy veszünk mi online módon biztosítást számára is, bankkártyával, így minden akadály elhárult a vízumkérés elől. Nem láttuk előre azonban, hogy rögtön a beadást követő másnapon már hívni fog bennünket a követség a kéréssel, hogy fáradjunk be hozzájuk. Kulturális / humanitárius meghívóval mint kiderült nem lehet vízumot kérni Magyarországról, így visszaadták az útleveleinket. Szerencsére, nem pecsételtek a papírjainkba elutasító pecsétet. Hívtuk is rögtön az orosz csapatot, tanácsot kérve, hogy mi legyen a következő lépés, lehet-e tenni még valamit. Másnapra azt a tanácsot kaptuk, hogy egyszerűen menjünk be egy utazási ügynökséghez, fizessük be a meghívólevél kiállításának és a vízumkérés beadásának szolgáltatási díját és minden rendben lesz. Így is lett. A Rustourizm irodánál minden úgy ment mint a karikacsapás a fejenként harminckétezer forintos díj befizetését követően. A sok hűhót kiváltottuk készpénzzel. Másnap már jelezték is, hogy meg fogjuk kapni a vízumot biztosan, így befizethetjük a látogatásunkkor lefoglalt repülőjegyet. Az Aeroflotot javasolták, mondván, hogy a Wizz Air ugyanannyira jön ki amennyiben hozzáadjuk a csomagdíjat, és az Aeroflotnál legalább nem kell egy ketrecben sétálni a kifutón a gépig, úgyhogy maradtunk az Aeroflotnál. A vízumot pont egy nappal az indulás előtti dátumra, Március 22-e Szerdára ígérték. Meg is kaptuk azt annak rendje szerint. Amint megtudtuk, hogy biztosan meg fogjuk kapni, azonnal hívtuk Marinát, hogy szervezhetik a programokat a részvételünkkel.

A tréning-szemináriumunk közben elsőként információt adunk, majd azt követően begyakoroljuk új ismereteinket. Ezek nagyjából fele-fele arányban váltogatják egymást.
Az információt nagyrészt prezentációk hordozzák. Az angol nyelvű prezentációs fájlokat frissíteni kellett, hiszen a HC anyaga mindamellett, hogy nemzetközi kutatócsapat know-how-ját képviseli, folyamatos frissítésre kerül minden esetben, mikor egy újabb kutatás, vagy újabb módszer lát napvilágot. Angliában nem nyitottunk még aktivitást, így az angol anyagok nem voltak még naprakészek. Ez nem volt kis feladat, mivel a teljes angol prezentáció-sort kellett frissíteni a magyar alapján. Így vált lehetővé, hogy dinamikusan változtatható legyen helyben a résztvevők igénye és szükséglete alapján. A teljes anyag a négynapos nyolcórás tréninget tekintve ez minden nap összesen úgy négy óra információátadást és négy óra gyakorlatot jelent, így tizenhat órányi prezentációt kellett átdolgozni. Ez pár szünet-nap és egyéb tevékenységgel töltött nap kivételével nagyjából éjjel-nappali elfoglaltságot jelentett. Nagyjából a végkimerülésig viszi az embert általában egy ilyen feladat, de egyrészt minden kis „energia-csepp” melyet belefektettünk végül megérte és emellett a hivatásunk a „kiégés-mentesítés”, így minden rendben ment. Az időt persze rá kellet szánni. Az utolsó prezentáció frissítését a reptér terminálban a felszállás előtt sikerült befejezni. Feleségem Rabea, ki jött velem, át is nézte az angol helyesírást rögvest, ami óriási segítség volt.

Az angol anyagok frissítését követően a parlamenti prezentáció előkészítése már roppant egyszerű volt, csak pár fontos diát kellett egymás mellé helyezni, és kissé politikaibb szemszögűre átírni.

Az általános iskola orosz tagozatának nyolc évéből szerencsére legalább a cirill karakterek felismerése és némi olvasási készség megmaradt, így e régről-maradt tudással (valamint a Google fordító piciny segítségével) meg is volt a nevem fordítása. Dupla oldalú névjegyet kívántam készíteni, melynek egyik oldala orosz, a másik angol. Időben sikerült elkészülni vele, így az alapfeltétele annak, hogy találkozhassunk élő orosz emberekkel üzleti szinten, teljesült. A nyelvhelyesség is rendben volt, mint az utóbb kiderült.

Szórólap szintén szükséges ilyen esetekben, mitöbb, az orosz piacot tekintve az angol nyelv finoman szólva nem annyira szívesen látott, csak a szükséges szinten alkalmazzák. Jó benyomás keltésére azonban orosz nyelvű anyag kell. Szerencsénkre, mivel előzőleg már egy másik szálon elindultunk az orosz kormány felé, volt egy kétoldalas-, politikai szemszögből megírt szórólapunk, melyet már lefordíttattunk egy fordító céggel Budapesten. Ezt átküldtük az orosz csapathoz jóváhagyás céljából a parlamenti prezentációval egyetemben, melyet nekik kellett fordítaniuk oroszra. A két anyag reprezentatív nyomtatását pedig megoldjuk majd Moszkvában, gondoltuk. Kis kitérővel, így is lett.

 

Március 23., Csütörtök, Megérkezés és a helyi hangulat „kiszimatolása”

Reggel, mivel a már említett tender utolsó beadási napjánál tartottunk feltöltöttem és elküldtem a tender-anyagokat sűrű jókívánságokkal ékítve őket, hogy minden rendben legyen velük és bejussunk a második körbe.

Csomagolást és bőröndmérést követően a délutáni indulás kényelmesen megtörtént. Meghívónk, fogadónk és szervezőnk Marina viszont nem tudott várni bennünket, mivel tréninget tartott hosszú esti órákba nyúlóan. Értesített bennünket előre, és megszervezte, hogy egy barátja várjon bennünket. A gépről leszállva egy gyors reptéri étkezést követően Dima L. várt minket fiatal kedvesével. Dima egy orosz vállalkozó. Utóbbi hat évét egy szocio-kulturális projekttel töltötte, és csak nemrég tért vissza a cégét vezetni. Egy feliratokat, címkéket nyomtató vállalkozása van.

Fiatal menyasszonya egy éve tanul angolul és már nagyszerűen beszél. Elvittek bennünket egy menő kocsmába, ahol máris elkezdtük kiszaglászni, hogy milyen események hatására milyen pszichológiai állapotban vannak az emberek, milyen az általános hangulat. Egyszóval, politizáltunk és jó pár kérdést tettünk fel neki.

Úgy egy éve, mikor a rubel értéke a dollárhoz képest úgy felére csökkent és az EU korlátozásokat vezetett be ellenük, a gazdasági helyzet mondhatni felpezsdült, hiszen nagyobb önállóságra kellett az országnak szert tenniük. Mint annak a „rendje” a változási ciklus első sokkoló fázisát követően depresszió kezdett eluralkodni több területen, hiszen az emberek nem jutottak hozzá a megszokott nyugatról érkező cikkekhez, mint például a camembert sajt. A gazdaságnak így a saját talpára kellett állnia. A mezőgazdaság megerősödött hiszen nagyobb piaccal rendelkezett a nyugati termékek hiányában, így újabb és újabb termékek jelentek meg. Ma egy átlagos Moszkvai élelmiszerbolt jóval gazdagabb kínálattal rendelkezik mint egy New York-i élelmiszerbolt (tudom, hiszen jóanyám ott él), azonban csak hazai termékekkel. Kipróbáltuk, még a camembert-jük is majdnem olyan nagyszerű, mint amit itthon kapunk, úgyhogy megnyugtattuk őket e tekintetben.

A változás hullámvölgyéből nemcsak, hogy kilábaltak, hanem minden jel szerint kezdik saját javukra fordítani. Amennyiben ismét megnyitja az EU a saját maga által lezárt csapjait, úgy a nyugati termékeknek nagyon nem lesz könnyű betörniük azon megüresedett lyukakba, melyet az orosz gazdaság már saját ereje által betapasztott. Mint kiderült végül, az EU öngólt rugott gazdaságilag. Nem őket büntette meg jól, hanem hosszú távon saját magát.

Persze az emberekben van még némi feszültség a háborúk miatt.

A beszélgetés közben persze kipróbáltunk pár izgalmasan hangzó különböző országbeli sört, közte a holland cseresznye-sört, melynek olyan íze van mint a szirupnak, mint utóbb kiderült.

Amint Marina végzett, Dima elvitt hozzá, mivel nála szálltunk meg.

Beszélgettünk még egy kicsit együtt, megterveztük nagy vonalakban a következő napokat, majd örülve annak, hogy ilyen nagyszerű párt ismertünk meg Dima és menyasszonya személyében nyugovóra hajtottuk fejünket.

 

Március 24., Péntek, Lokalizáció kezdete

Legfontosabb az orosz csapat számára a politikai találkozó volt. Elsődleges fókuszunkként tartva így a parlamentben előadandó prezentációt, átnéztük azt Marinával. Hosszúnak bizonyult önmagában is, hát még mikor kiderült, hogy a jelenlevőknek nem lesz fülhallgatós szinkrontolmácsolásuk, tehát, a mondandót felére kell csökkenteni a tolmácsolás miatt. Természetesen nem magyarról kellett tolmácsolniuk, hanem angolról oroszra. A gondolat az volt, hogy a prezentációt úgyis tudom kívülről, így sokkal illendőbb ha lefordítjuk orosz nyelvre és úgy mutatjuk be, miközben angolul mondom a mondandóm és a tolmács fordít oroszra.

Marina talált az ismeretségi körében egy hivatása szerint szerkesztő-tolmácsot Elena L-t (Lénát), ki elvállalta, hogy egyrészt átnézi és lefordítja az anyagainkat, másrészt fordítani fog az állami rendezvényen. Elkezdtem leírni a prezentáció szövegezését angolul, szépen türelmesen, melynek nagyon örült Léna, mert nagy mértékben megkönnyítette munkáját. A módszer előnyeitől fellelkesülve maga is elkezdte lefordítani az angol szöveget oroszra. A fejvakarós prezentáció-karcsúsító és fordító közös munka közben azt találtuk ki, hogy végül is, ami számít az az, hogy mit értenek az oroszok, így az számít amit Léna fordít, nem az amit én mondok. Megbeszéltük hát, hogy a villám-tréning elején bemutatkozom, mondok pár jó szót illendő módon oroszul, majd átadom a mikrofont Lénának, aki fordítja majd amit mondok.

A prezentációs szöveg és a annak angol nyelvű lefordítása jelentős energiát vett igénybe Lénától és több alkalommal kellett összedugnunk fejünket a HR KPI-ok szakkifejezéseinek és egy egyéb szavak értelmezését tekintve, hogy orosz nyelven is azt mondjuk, mint amit szeretnék. Úttörőnek számít pár kifejezés e tekintetben, hiszen az angol kifejezéseket alkalmazó HR szakma sem alkalmazza azokat minden esetben tisztán. Ott van például az angol kifejezés, az „engagement”, melyet még Magyarországon se értelmezünk tökéletesen. E angol szó egy trükkös, több jelentést hordozó szó, melyet ki-ki úgy csavarhat ahogy kedve szánja. Az engagement ugyanis nem csak elkötelezettséget jelent valaki vagy egy (magasabb) cél érdekében („I am engaged to somebody or to an idea”), hanem emellett azt is jelenti, hogy beleugrok egy tevékenységbe, mint a tóba, és aktívan úszok benne („I get engaged into an activity”). Az első dolgok egyike, hogy tisztázzuk ezt a HR vezető ügyfeleinknél, hogy mi mindezen elemekre együttesen gondolunk, mikor „engagement”-ről beszélünk. A mi magyar fordításunk így „elkötelezettség és aktív részvétel”. Ez annyit tesz, hogy a munkatárnak egy olyan vezetője van, ki példaképül szolgál számára és egy magasabb célt tud kommunikálni feléje mellyel ő egyetért. Ennek köszönhetően elkötelezetté válik e cél követése érdekében a vezetőjével együtt „az első sorban harcolva a csatamezőn”. (Ezt persze viccesen és képletesen értjük, mert nem vagyunk szcientológusok.) Ezen tevékenységben a munkatárs örömét leli így többet és hatékonyabban dolgozik, valamint közelebb érzi magát vezetőjéhez, ami annyit jelent, hogy a vállalat hosszabb ideig számíthat rá.

Ahhoz, hogy egy jól hangzó anyag készüljön el, ahhoz előbb fel kell hangolni a hangszert. Az elkötelezettség és hasonló szavak értelmének átbeszélése, mint az elkötelezettség fenntarthatósága a jó-lét, időt és energiát kívántak.

Mivel egy másik vonalon is elindultunk korábban az orosz állami szféra irányába, zsebünkben volt már egy A4-es kétoldalas szórólap, melyet előzőleg egy fordító céggel lefordíttattunk oroszra. A prezentációval párhuzamosan ezt csak át kellett nézni és pár szót módosítani a megállapodott kifejezések függvényében.

A lokalizált elektronikus dokumentumokat sikerült időben, péntek este átküldenünk a rendezvényért felelős parlamenti munkatársnak, mivel kérték annak céljából, hogy hétfőn reggel leellenőrizhessék nem-e dicsérem benne Amerikát és a politikailag csodásan inkorrekt Trump-ot. A prezentáció nem tartalmazott ilyet, sőt, azon az oldalon, ahol elsoroltuk, hogy mely országok mérik az örömteliség valamilyen formáját - mint például az Egyesült Királyság a Gross Domestic Well-being-et (GDW) – az ázsiai zászlók legfelül voltak láthatók élükön a Butánival, alatta az európai országoké és csak alatta az orosz szemszögből nem túl preferált angolszász zászlók. Szóval, nagy belső nehézség árán de sikerült politikailag korrektté varázsolni orosz szempontból a helyiek kérésére az anyagot. Elvégre, a házba illik először bekopogni.

 

Március 25., Szombat, Utolsó ellenőrzések, nyomtatás

A lokalizált anyagainkat emellett ki kellett nyomtatni a megfelelő mennyiségben. Pont ezért érkeztünk pár nappal korábban. Szombaton sikerült elindítani a szórólap és a prezentáció nyomtatását. Ötven fős volt a nagyobbik kerekasztal-megbeszélés, valamivel kisebb a másik. A fontosabb politikusok mindegyikének jutnia kellett a kecses módon előkészített anyagokból.

 

Március 26., Vasárnap, Megérkezett a butáni küldöttség

A feleségem jelen pillanatban a Phd-jét írja a Canterbury University-n. Témája, hogy milyen módon kerül alkalmazásra az emberek és a társadalom fejlesztése szempontjából a butáni bruttó nemzeti örömteliség (GNH) mérés. 2013-14-ben egy teljes évet töltött ezért Butánban, hogy a Phd-jéhez megfelelő mennyiségű interjút készítsen a főbb véleményformálókkal. Több mint kétszáz interjút készített az ország minden pontján. Nem egy flancos hotelekben megszálló turistaként volt jelen, hanem egy diákként, ki együtt élt az emberekkel. Ezért, könnyen megnyíltak felé a butániak. Minden interjújáról hangfelvételt készített, jelen pillanatban is jegyzeteli őket, több mint harmincezer fényképpel tért vissza Európába. Butánt a maga valójában ismerte meg, jópár közeli barátra tett szert. Az egyik-, hozzánk legközelebb levő baráti család például egy hónapra látogatott bennünket, és mivel turisztikai irodájuk van, körbevittük őket autóval és megmutattuk nekik Európa országait, nevezetességeit 2015 októberében. Magam is jártam ott öt alkalommal turistaként, ráadásul Rabeával butánban házasodtunk össze, így nagyon is tudjuk, hogy mifánterem az ország, mi a méz-máz és mi a valós élet. Amennyiben kíváncsi a kedves olvasó elmondom a konklúziót. Amikor a negyedik királyukat egy riporter megkérdezte, hogy mekkora az ország GDP-je, ő azt felelte, hogy “náluk nem az össz-jövedelem ami számít, hanem az össz-boldogság”. Ezt követően utasítást adott minisztereinek, hogy dolgozzák ki ennek mérését. Több Európai és amerikai tekintélyes szakértő részvételével ki is dolgozták ezt. Nos, véleményünk Rabeával az, hogy nagyszerű, hogy ezt megtették, mert az országnak nagy szüksége van az örömteliségre. Például, az egyik legnagyobb náluk az öngyilkosság aránya. Első lépcső a mérés, és majd ezt mindenképpen követnie kell a fejlesztésnek. Megértőnek kell azonban lennünk: az országban ötven éve az emberek még mezítláb jártak, még a király is. A popsijukat nem papírral, hanem kis feldarabolt pálcákkal és kövekkel tisztították. Ehhez képest a negyedik király önszántából átalakította a királyság intézményét alkotmányos monarchiává (mint Svédország, vagy az Egyesült Királyság) és bevezettette a demokráciát. Körbejárta az országot, és mindannak ellenére, hogy az emberek könyörögtek neki, hogy ne tegye, mert ők szeretik őt, a király a jövőbe nézett és cselekedett. Regisztrálta az országot az Egyesült Nemzetek Szövetségében (United Nations) és a fejlődés útjára terelte azt. A változás először mindik egy kis sokkal jár – fogyasztói társadalom és a televízió -, majd miután az emberek vágya felkorbácsolódott a nyugati cikkek és álomvilág iránt jön a depressziós fázis, mikor rájönnek, hogy ők nem rendelkeznek ezzel, majd jön a munka fázisa, hogy tegyenek érte, hogy ez megváltozzon. Ebben ügyködnek jelenleg szorgosan, és sokkal jobban teljesítenek, mint a környező országok, mint például Nepál. A tény, hogy két nagyhatalom, India és Kína közvetlen szomszédai, nem sok nyugalomra ad okot politikailag.

Egy szó mint száz, Rabea pont azon örömteliség mérő intézmény (CBS) keretében volt Butánban, kinek vezetői most Oroszországba látogattak. A jelenlegi vezető Peldzsor Dordzse már nem az aki vezető volt Rabea butáni időszakában, valamint az örömteliség felelős hölgy Cöki is épp szülési-gyermeknevelési szabadságon volt épp miközben Rabea ott járt, szóval újonnan ismerték meg egymást a reptéren, mikor a küldöttség megérkezett. Az orosz szervező-csapat kedvességének köszönhetően Rabea együtt lehetett szinte folyamatosan a butániakkal. Az este folyamán együtt részt vettünk egy az országukat is érintő filmbemutatón, így alkalmunk volt megismernünk egymást kissé. Rabea már pertu és „hátbaveregetős barátja” volt a maga természet-adta politikai korrektség mentes kedvességével az egész bandának. A butáni mindemellett egy rendkívül illedelmes, figyelmes és tiszteletteli népség. Mindenkivel pozitívan-szenzitív módon kedvesek. Nagyon érdekes volt így látni a Tomszk-ból érkező világutazó professzort, ki a valódi meghívója volt a butániaknak. Ő invitálta meg a mi coach barátainkat az első parlamenti megbeszélésre, míg a mi coach barátaink szervezték meg a második nagyobbik parlamenti kerekasztalt és arra pedig ők hívták meg a tomszki professzort és a butáni delegációt. A tomszki professzor és egyben a tomszki geológiai tanács elnöke, Alexandrovics Jevgenyij Kovaljevszki, egy igazi jelenség volt. Szemtengelyferdülés, szakáll, vállig érő szürke haj és a mi a lényeg, hogy hogy is mondjam.., egy nagyon nem szenzitív kommunikáció. Minden esetben mikor a butáni hölgyhöz Cökihez szólt, ő szegényke majdnem összerebbent a dinamikus, nyers stílustól. Mindenesetre, azzal dolgozunk ami van, és figyelembe vesszük, hogy a professzor csak jót akar – mondtam Rabeának. A professzor véleménye az volt, hogy két hely van a világon ahol boldognak lehet lenni, az egyik Bhután, a másik pedig Tomszk (Szibéria déli részén). Amikor ezt a nézetét szinte az első pár mondatos kommunikációnkat követően kifejtette, néztünk is nagyot Rabeával. Onnantól kezdve tudtuk, kivel beszélünk.

A filmbemutató során a butáni delegáció pár tagja jó butáni szokás szerint aludt egy jót, majd mindannyian hazatértünk, mert másnap az első parlamenti rendezvény várt ránk.

 

Március 27., Hétfő, Az első parlamenti találkozó Moszkvában, valamint közelebbi kapcsolat kibontakozása a butáni GNH felelőssel

Reggel felkerekedtünk és sikkes ruhában bevonultunk a moszkvai Dumába. A kerekasztal terem előterében egy butáni kulturális jellegű kiállítás fogadott bennünket, a professzor különleges kultúr-tárgyaival és butáni fényképekkel, melyek legtöbbjén a professzor volt látható valamilyen jelenetben. Konstatáltuk, hogy Bután igazi rajongóját ismertük meg, és gondoltuk, hogy használjuk hát belőle azt ami hasznos az adott helyzetben. A kiállítást megnyitva nagy pompával mutatta be a professzor a butáni küldöttséget. A kommunikáció során Dorji Peldorje aki a CBS vezetője valahogy felavanzsálódott GNH miniszterré, ami eléggé zavarta is őt, mivel nem ő, hanem a főnöke a GNH-ért felelős miniszter, Karma Ura. Privát beszélgetésünk során ki is fejezte ezirányú gondolatait számunkra, azonban megnyugtattuk, hogy nyugodjon meg, mert ezt nem ő kommunikálta e módon és legalább így majd komolyabban veszik az oroszok azt amit mond, ezenmód több ember életét tudja jobbá tenni.

Mielőtt a kerekasztalra sor került volna, váltottunk pár rövid szót a professzorral – “ki mivel foglalkozik” -, és javasolta, hogy beszéljünk a rendezvényt követően valamikor.

A kerekasztal során a professzor beszélt elsőként, mivel ez az általa szervezett rendezvény volt. Beszéde közepén kijelentette, hogy azért vagyunk itt, mert összeállítunk Oroszország számára egy örömteliség felmérő kérdőívet, hogy a GNH-t mérni lehessen. Aztán rám nézett, és egy az egyben kijelentette, hogy kérem szépen azért jött Magyarországról Moszkvába a Happiness Consulting szakértő vezetője, hogy segítsen a Tomszk-i örömteliség indexet kidolgozni. Néztem magamban egy nagyot, megtartottam mikroarckifejezésem pókerarcát, majd komolyan egy üdvözlő karfelemeléssel tiszteltem meg a nagyra-becsült jelenlevőket, az “ovázsámüje gászpádá”-t. Végül is, egy hajóban evezünk. Ha valaki lelkesen tolja a szekeret, azt illik hagyni dolgozni.

Az orosz stílus a komolyságról és a megmondásról szól. Aki mosolyog az orosz parlamentben mert egyszerűen csak jól érzi magát a saját bőrében, az nem komoly ember. Hát, amilyen a várható fogadjisten, olyan lesz az adjonisten, így a beszélgetésen a “komoly örömteliség szakértő” szerepét használtam a többi résztvevőhöz hasonlóan. Savanyúcukor.

Mivel Bután második legnagyobb bevételi forrása az előzetesen India által megfinanszírozott vízerőművei mellett a turizmus, az állami vezetőség ezért a GNH csapat nyakába akasztott egy turisztikai szakértőt, hogy promótálja Oroszországban a butáni turizmust. Az oroszok a GNH csapat prezentációját követően adtak időt számára is, és mivel az idő határos volt és az orosz vezetőségnek mindenképp kellett időt adni, valahogy e szendvicsben a Happiness Consulting beszédjére nem került sor. Mit van mit tenni, “ez nem a mi mérkőzésünk volt” – gondoltam -, mindenesetre a professzor szóróanyagai mellett a HC orosz névjegykártyája is a résztvevőkhöz került. Ha szükséges, legalább esély van rá, hogy ehhez nyúlnak.

Azzal az érzéssel, hogy mi megtettük itt amit lehet, felálltunk és elmentünk vacsorázni a teljes csapattal. Amit nem hozott meg a nap Oroszország tekintetében, azt meghozta az este során Bután tekintetében. Cökivel egymással szemben ültünk a vacsora során, mellettem jobbra feleségem Rabea. Beszédbe elegyedtünk arról, hogy ki mivel foglalkozik. Terítéken volt így a Happiness Consulting, szőröstűl-bőröstűl. A 2008-as kezdésű történelem, a nemzetközi kutatócsapat által fejlesztett know-how, a jelenlegi nemzetközi partnereink, valamint, hogy a mi specialitásunk, hogy a vállalati szférában a piacon egyik legprofesszionálisabb módon mérjük-, és ami még fontosabb fejlesztjük is az örömteliséget és jólétet. Szóba került az évente Los Angeles-ben megrendezésre kerülő Wisdom 2.0 találkozó, melyen az örömteliség és jól-lét fejlesztő újszerű technológiákat alkalmazó cégek vesznek részt, mint a Google, IBM, Facebook, és jópár hasonló kaliberű cég. Szóba került, hogy van tapasztalatunk az Ázsiai piacon, mivel 2013-ban elsőként Maléjziában teszteltük a Happiness Consulting koncepciót az IPD Open University Malaysia-val, mely további 12 egyetemet koordinál. Jópár nagy volumenű szemináriumot és tréninget tartottunk és még Brunei-ba is átrepültünk pár fontosabb megbeszélésért. Nem utolsósorban szóba került a Rabeával közös butáni jártasságunk, a Paro-völgyi házasságunk, valamint, hogy mi egy olyan ügynökség vagyunk aki jól ismeri a butáni kulturális szokásokat, preferenciákat és nézőpontot.

Nem hagyhattam ki a felsorolásból, hogy megemlítem, hogy miniszterelnökükkel személyesen is találkoztunk Brüsszelben, mikor Elmar Brok Úr az Európai Unió Külügyi Tanácsának Elnöke (kvázi az EU külügyminisztere) meghívott bennünket Brüsszelbe, és az örömteliség mérése és fejlesztésével kapcsolatos eszmecsere mellett a vérvizsgálatai alapján később egy elég komoly, hatvan oldalas (angol nyelvű) well-being tanácsadással segítettük egészségét. Elképesztő összefüggésekre jön rá az ember amennyiben nem csak egy well-being tudományágat tanulmányoz az ember, hanem integratív módon közelíti meg az egészségügyi tényezőket. A parazitológusok, a dietetikusok, az endokrinológusok, a gasztroenterológusok és az onkológusok meggyőződése sok esetben, hogy az ő látásmódjuk a helyes, pedig ha csak beszélnénk egymással kiderülnének az összefüggések. Szerencsére a funkcionális medicína, vagy más néven az integratív egészségmegőrzés nem csak személyes szinten van nagy hasznunkra, hanem a fizikai well-being mérésünk és fejlesztésünk szerves része.

Varázslatos módon kifejezett összecsengés bontakozott ki a butáni küldöttséggel a vacsora során. Cöki kifejtette, hogy most, hogy már két éve hivatalosan is mérik a GNH-et (leszámítva az előző évek teszt-méréseit), a GNH miniszter kérésére ki szeretnék terjeszteni az örömteliség mérést a vállalati szférára is. Pont most vannak így egy olyan folyamatban, hogy kiválasztanak egy, vagy két olyan ügynökséget, akikkel együtt lehet dolgozni. Elő kellett vennem az aduászt a zsebből, ez volt rá a megfelelő időpont. Javasoltam, hogy ne olyan ügynökséggel dolgozzanak, amely csak méri az örömteliséget, mert az csak beszél róla. Olyan ügynökséggel dolgozzanak, amely fejleszti is azt a mérés alapján, hiszen az a lényeg. Amely ügynökség fejleszti is az örömteliséget annak jópár ponton pozitívan különbözik a látásmódja attól amely csak méri. A csak méréssel foglalkozó ügynökség olyan mint egy professzor, ki a tó felett száll egy helikopterrel és távcsővel analizálja a vizet. Az örömteliséget fejlesztő ügynökség trénerei az ügyfél vezetőivel, munkatársaival együtt tesznek egy kört a tó felett a helikopterrel, de utána együtt fejest ugranak a vízbe, teljes egészükben tapasztalják annak hőmérsékletét, ízét, hullámait, és együtt megtanulnak benne úszni, különböző úszó-stílusokban élvezve a vizet. Elmeséltem, hogy több tizenkét kérdőívünk a vállalati örömteliség minden szintjének jópár doménjét méri, és ezeket nem csak mérjük, hanem fejlesztjük is. Beleértve az értékrendet, a megelégedettséget (figyelem, nem az “elégedettséget” hanem a megelégedettséget), az elkötelezettséget és aktív részvételt, a jól-lét (well-being) mindhárom szintjét a fizikai, szociális és mentális szintet, az építmény tetején pedig az örömteliséget. Ezen KPI-ok együttesét örömteli látásmódnak nevezzük. Az örömteli látásmódot pedig az éberség intelligencia (AQ) különböző szintjei támogatják, így kapjuk meg e két fő komponensből végül a felelősségteljes örömteliség mutatóját. A nehézsúlyúnak számító online felméréseinket pedig azért építettük fel, hogy támogassa a nehézsúlyú bajnok fejlesztési technológiánkat. Amikor erről van szó, minden szerénységemet igyekszem összeszedni, de lehet, hogy e téren még van mit tanulnom. Vagy, a módszer tényleg jó. Javaslom, döntsön a kedves olvasó, invitáljon meg egy órás beszélgetésre. Cöki mindenesetre kifejezett érdeklődését fejezte ki a HC módszerrel kapcsolatban, és javasolta, hogy bár a professzor nagyon zsúfolt programot szervezett, beszéljünk valamikor másnap legalább egy félórát. Megjegyezte, hogy kifejezetten várja a holnapi kerekasztal-beszélgetésen a micro-téningünket.

Nagyszerű. Ennél jobb hírt nem is hallhattunk aznap, így a napot sikeresnek könyvelhettük el. Amint hazaértünk, előkészítettem nyomtatásra egy angol nyelvű, grafikus kérdőív-eredménysorozatot, valamint pár stratégiai magyarázó diát, mely a módszert írta le (örömteli látásmód + éberség intelligencia (AQ) = felelősségteljes örömteliség).

 

Március 28, Kedd, Második moszkvai kerekasztal, butáni touch-down

Kedden reggel az ablakon kitekintve tekintélyes mennyiségű friss-ropogós fehér orosz hó látványa fogadott bennünket. Hmm, gondoltam, hiszen öltönyt hoztam kettőt is, de nagykabátot egyet sem. Mindamellett, hogy jellemzően autóból épületbe léptünk, azért volt úgy, hogy csúcsidőben sétáltunk 10-20 percet is metróállomáshoz. A merino nyaksálamban és az immunerősítő jód-pótló tevékenységem mindenenesetre szedatív jelleggel bírt, még e helyzetben is. Minden rendben volt az egészségemmel a következő napokban is és Rabea is nagyjából jól volt.

Még mielőtt elindultunk, ellenőrizem email-jeimet, mely megérte, mert egy nagyszerű hír fogadott bennünket: bejutottunk a magyarországi 3000 fős well-being tender második körébe. Milyen nagyszerű lesz, amikor ez a 3000 ember jobban érzi majd magát a világban. Minden esély megvan rá.

A Braveheart mozifilmből inspirálódva a “gyönyörű orosz időnk van ma” kifejezéssel vettük kora reggeli utunkat a gyorsnyomda irányába autóval, ahonnan tízpercnyi sétára esett a kormányépület.

Ott egy kerekasztal várt bennünket, majd azt követően rögtön egy sajtótájékoztató, majd egy fogadás.

Előző este trükkös módon írtam a kormányalkalmazottnak, hogy meg tudná-e szervezni, hogy Cökivel egymás mellett ülhessünk, mert így jobban hallhatja az angol nyelvű prezentációt. Ez így is lett. Egy mappába rendeztem a frissen kinyomtatott tizenkét-, egyenként több-oldalas kérdőív kiértékelő grafikonokkal teli dokumentumot. Ő már miközben összerendeztem puskázott belőle. Odaadtam egy az egyben, pár szóban bemutattam a koncepciót és a stratégiai magyarázó oldalakat. Ő minta az éhségét enyhítette volna vele olvasta at őket.

Miután bejelentkezett Sáposnyikov Úr a Moszkvai Duma vezetője, és megérkezett Palejev úr a helyettese, kezet fogtunk és indult a show. Elsőként a butániak beszéltek a GNH mérésről és a turizmusról, majd a Happiness Consulting következett. A módszer működött, a bemutatkozást követően a mikrofont Lénának adtam át. A micro-tréning célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az örömteliség mérés és fejlesztés fontosságára, és arra, hogy ez egy állami feladat, melyet több mint 40 ország már valamilyen szinten folytat.

{2 VIDEÓ}

Végkicsengése: adhatunk az embereknek pénzt és ételt, de az nagyon hamar elfogy. Ennél egy fokkal jobb, ha oktatást adunk nekik. Így a 24 órából a 8 órás munkaidejüket jobb körülmények között tölthetik el és több pénzt is keresnek. Amennyiben azonban igazán segíteni kívánunk az embereknek, akkor adjunk nekik oktatást arról, hogy hogyan tehetik saját és mások életét örömtelibbé, jobbá. Ez segíti őket és környezetüket a nap 24 órájában.

Nem volt könnyű beleférni a 15 percbe, de végül sikerült. Az emberek a felmérések szerint háromszor olyan gyorsan tudnak figyelni, mint beszélni, szóval az információ átment.

A kerekasztalnál a politikusok mellett különböző egyházak vezetői is jelen voltak, hogy három-három percben elmondhassák véleményüket az örömteliségről. Különösen a muszlim vezetőre voltam kíváncsi, hogy mit mond, vagy hogy egyáltalán van-e mit mondania. Valami olyasmit fejtett ki, hogy az életet akkor éli valaki örömtelien, ha a születés, a házasság és a halál összegéből egy nullánál nagyobb összeget hoz ki. Ami kvázi a 2-nél nagyobb reprodukciós arányt, a gyerekek általi sokasodást jelenti. Ezért van hát ilyen nagyszámú gyerekük a 2. generációs bevándorló muszlimoknak is. Az ortodox keresztény képviselő az Istennel való harmóniában történő életben fejezte ki az örömteliség mivoltját. A zsidó egyház képviselője azt emelte ki, hogy akkor él valaki boldogan, ha jól gondolkodik. „Gondolkodj jól és jól leszel” - mondja a közmondásuk. Ezért van hát oly nagy arányú zsidó származású tudós a Nobel-díjasok között. Az orosz buddhizmus legnagyobb egyházának vezetője kifejtette, hogy a buddhizmus az abszolút-, feltételektől mentes örömteliségben látja a boldogság forrását. Ez annyit tesz, hogy bármi is történik a világban körülöttünk, vagy belül a gondolatainkban és érzéseinkben, végül is a tapasztalásunk mikéntje határozza meg, hogy rózsaszín vagy sötét szemüveggel látjuk gondolatainkat és érzéseinket. Amennyiben a tapasztalásunk stílusa örömteli, akkor mindent úgy tudunk látni. Őszintén szólva ez volt a legokosabb válasz, véleményem szerint.

A vallási részleg vezetője is sorra került, valamint a tomszki professzor is mondott pár szót terveiről.

A tréning-beszédet követően a kerekasztalt szervező újságíró odajött hozzám, és tökéletes amerikai angolsággal kifejezte lelkesedését a téma iránt, valamint megemlítette, hogy jópár témakörben kapott inspiráló információt, melyet az esti rádió-show-jában fel tud használni. Lénát megkértem, hogy adja át neki az oroszra fordított prezentáció szöveget, hogy legyen elegendő muníciója.

Hamarosan a szervezők kértek bennünket, hogy fáradjunk át egy másik emeleten levő helységbe, ahol a sajtótájékoztatóra került sor. Alig ültünk le, pár kérdést követően érkezett a kérdés az HC örömteliség szakértőjéhez, hogy hogyan lehetünk örömtelibbek. Engem sem kellett noszogatni, pár mondatban összefoglaltam a lényeget.

 

{VIDEÓ}

„Az örömteliség megjelenhet külső feltételek által, de az is megtörténik, hogy a külső feltételek nem adnak számunkra örömteliséget. Amennyiben a külső feltételek nem adnak számunkra örömteliséget, mit tehetünk? Akkor amit tehetünk az az, hogy magunkba nézünk, befelé fordulunk, és megváltoztatjuk a tapasztalatunkat az adott szituációról saját belsőnkben. Mire van szükségünk ehhez? Először is, ébernek kell lennünk annak tekintetében, hogy mi történik. Egyszerűen egy „Aha” pillanattal érdemes felismernünk, hogy furán érezzük magunkat. Ezt éberség intelligenciának (AQ) nevezik. Az éberséget több országban tanítják. Az Egyesült Királyságban például több mint 42 egyetem tanítja például a mindfulness módszerét. Szóval, amikor éberek vagyunk, akkor már a biztos parton találjuk magunkat. Mert akkor mi dönthetünk, hogy reagálunk arra a furcsa érzésre, vagy úgy döntünk, hogy egyszerűen csak hagyjuk továbbmenni. Dönthetünk, hogy haragosak leszünk, vagy örömteliek. Ez az örömteliség legjobb módja.”

 

Rabea az újságírók között ült, ahonnan a következő súhaj hallatszott: „bárcsak több idő lenne és tovább beszélhetne”. Elkönyveltük így ezt a momentumot is a sikeres momentumok közé.

Még egy kis reprezentációs ajándékkal is megleptek bennünket az orosz politikusok a sajttáj után.

A sajtótájékoztatót rövid svédasztalos fogadás követte, majd a butáni csapat a Lomonosow Moscow State University fele vette útját. Mi szívesen tartottunk velük.

Ott, a rektor-helyettes fogadott bennünket. A fogadásban szintén részt vevő kolléganőjével beszélgetve kiderüt, hogy ő a HR oktatási részleg vezetője Dr. Tatiana Zaytseva, és a vállalati örömteliség mérése az egyik érdeklődési területe. Névjegyet cseréltünk, és megosztottam vele is szinte ajándékként egy a Cökinek átadott csomaggal azonos tartalmú mappát. Szerencsés volt, hogy valamiért két példányt nyomtattam reggel belőle. Mérjék és fejlesszék az oroszok is az örömteliséget; legyenek boldogok. A pakkot ajándékba kapták.

A butáni CBS vezetőnek itt már egy órája volt, így jutott ideje bővebben beszélni a GNH mérésről és annak domain-jeiről az összegyűlt úgy 100 hallgatónak. Megjelentek egészen okos, kritikus kédések is. A turizmus tanácsos előadásában megemlítette, hogy meg lehet házasodni is akár Butánban és épp itt ül egy pár ki ezt tette. Mi felemeltük a kezünket együtt Rabeával – mindent a butáni reklámért.

Az egyetemet egy vacsora követte együtt a butániakkal. Az asztal másik oldalán ültünk, de Peldzsor Dordzse átinvitált egy időre. Politikai eszmecsere kezdődött. Megértésem szerint tesztelni kívánta, hogy tudok-e kritikusan gondolkodni, vagy elfogadok mindent ami történik. A teszt sikeresnek bizonyult, jól megértettük egymást Európa, Bután és Oroszország politikai státuszát illetően is. A vacsora után az elbúcsúzáskor Cöki azzal köszönt el, hogy mindenképpen írni fog nekem, mert sokat tanulhat tőlem. Elkönyveltem magamban nagy örömmel a piros pontot. A HC ha bemegy egy ajtón, onnantól kezdve a ház lakói kedvelik. Ki ne szeretne örömtelibbé, mentálisan és fizikailag stabilabbá és egészségesebbé válni?

 

 

Március 29-31., Szerda, Csütörtök, Péntek, Tréning-szeminárium

Másnap reggel már a tréning-szeminárium kezdődött. Rabea otthon maradt, hogy pihenhessen kissé.

Jópár professzionális coach és tréner volt jelen, azonban az egyik legnagyobb méretű orosz telekom cég HR vezetője és pár kisebb vállalkozás vezetője is jelen volt, pár magánemberrel egyetemben. Tizenkét fős volt a csapat. A tréning-szemináriumot NLC, az International Coaching University egyik termében tartottuk.

Szokás szerint, a tréning szervezésekor azt javasoltam, hogy reggel 8-tól este hétig tartsuk. Marina azonban felvilágosított, hogy itt Moszkvában senki nem kezd dolgozni 10 előtt, így tegyük a tréninget 11-re, és tartsuk maximum hatig. Ráadásul, a szinkrontolmácsolás helyett csak a pódiumtolmácsolás volt lehetséges. Így feleannyi idő maradt az anyagra. Mindenesetre a teljes anyag elérhető volt angol nyelven, így lehetőség volt arra, hogy a résztvevők szája-íze és a hasznosság szerint alakítsuk azt. A fordító Misa Grinberg volt, ki maga is épp egy híres coaching könyvet fordít, így elég megszokott és bejáratott volt számára a téma.

Az egyéni bemutatkozás elsőként részemről történt meg, majd megkértem a résztvevőket saját maguk bemutatására, és annak kifejtésére, hogy miért vannak itt, mit várnak e tréningtől?

Kiderült, hogy elég sokrétű a csapat. Mit lehet ilyenkor mondani? Kezdjük akkor a kályhától.

Úgy két órában összefoglaltam a HR-esek kérésére a stratégiát és a módszertani struktúrát, hogy mindenki mehessen a maga dolgára, ha nem tartja izgalmasnak. Mindenki maradt. A telekomos HR vezető hölgy kifejezte, hogy ez nagyon izgalmasan hangzik. Belevágtunk hát az anyagba. Az első nap értékrendekkel és memetikákkal foglalkoztunk, mely arra ad választ, hogy milyen értékrendű munkatárs számára mi a fontos, és mi várható el tőle.

A tréningen közben Marina tanácsadó coach kolleganője kitől mindent tanult. Kvázi Marina segítségeként kívánta megtekinteni a módszert, hogy Marinának tanácsot tudjon adni róla – mint számomra utólag kiderült -. Az orrom már a bemutatkozáskor sem csalt, mivel ezt mondtam neki: „A bemutatkozása alapján úgy látom, hogy nagyon erős tudatossága és mélyre-nyúló tapasztalata van, így megkérem szépen, hogy minden egyes kritikus kérdését tegye fel, mert most vagyok Moszkvában, most van rá lehetőség.” Meg is érkeztek a nagyon okos és életszerű megoldás követelő kérdései, melyekre szépen egymás után öt-csillagos válaszokat is kapott, így megelégedettnek tűnt a szeminárium során. Ebéd közben azonban tovább interjúvolt, és megérkezett a leglényegesebb kérdése, és a fordítón Misán keresztül következő beszélgetésünk bontakozott ki:

<coach hölgy> - Ti örömteliség fejlesztéssel foglalkoztok, tréningelitek az embereket. Én viszont coach vagyok. Én kibontakoztatom az emberek képességeit, de nem befolyásolom azt, hogy mi számukra örömteli vagy mi nem, mit tartanak helyesnek vagy mit nem. Ti hogyan viszonyultok ehhez?

<HC>- Mi a jó, pozitív dolgokat kultiváljuk és azt mondjuk, hogy nem jó ötlet negatív dolgokat tenni.

<coach hölgy> - De honnan tudjátok, hogy valami pozitív vagy negatív? Hiszen az árnyék és a fény mindenhol jelen van.

<HC>- Onnan, hogy a pozitív dolgok szimpatikus (feszültséggel-teli) idegrendszeri folyamatokat indítanak el, melyek az embereket különböző képességeit mint a kreativitás blokkolják, míg a paraszimpatikus (nyugtató) folyamatok kibontakoztatják az emberek képességeit.

{Meglepő és kimozdíthatatlan válasz volt számára. Nyelt. Gondolkodott.}

<coach hölgy> - Rendben értem, ez igaz fizikailag, és elméletben igaz lehet, de az életben ez másképp van. Van amikor szimpatikus folyamatokat használnak az emberek saját paraszimpatikus folyamataik kibontakoztatása érdekében. Ti elutasítjátok így a valóság teljességét?

<HC>- {Itt éreztem, hogy jobb nem megtámadni a koncepcióját, hanem illedelmesen középre helyezkedni} Nem, mi egyszerűen csak látjuk, hogy mi történik, mint ahogy a tükör látja a megjelenő képeket. Onnantól kezdve az ember eldöntheti, hogy a drámában vagy a komédiákban vesz részt.

Persze én úgy értettem, hogy az ember a HC tréning alatt megérti, hogy miért nem jó ötlet a „sötét oldal” felé kacsingatni, és miért nagyszerű ötlet a „világos oldal felé tekinteni”, de mindenekelőtt fontos, hogy az ember felismerje mindkettőt. A HC szemszögből a „sötét oldal” nem egy „bizniszben alkalmazható trükk”, mert nem vagyunk mi sátánista növendékek. A „sötét oldal” egy nem túl okos ötlet, mely egyre nagyobb kumulált szenvedést okoz. Ezért teljesen természetes, hogy amikor örömteliségről beszélünk az egyértelműen a pozitív, jó szándékú, jószívű, kedves, optimista, paraszimpatikus idegállapotot eredményező motivációt, önkifejezést és cselekedeteket értjük.

A kérdésre mindenesetre ez megfelelő válaszként szolgált számára, és a nap végén pedig rengeteg és szívből jövő jókívánságait tolmácsolva távozott.

Másodnap 30-adika Csütörtökön hát éberség intelligenciával folytattuk, hogy megismerjük a traumák fajtáit és annak módját ahogy áttranszformálhatjuk őket pozitív benyomássá önállóan saját magunk, egyenként úgy 5 perces gyakorlat segítségével.

Harmadnap 31-én Pénteken pedig a fizikai jólétre kerítettünk sort, az egészségünket segítő tanácsok átbeszélésével. Meglepve vizsgálták a résztvevő coach-ok a tréningeket megelőző online felmérések grafikonjait, az opcionális vérvizsgálat-táblázatokat és az egyéb HC eszközöket, melyek a fizikai, a szociális és a mentális jól-létet is kimerítően elemzik. El is kérték, hogy bemutathassák pár ügyvezetőnek, hogy van-e igényük, nyitottságuk ez irányú tréninget tartani. Mindenesetre, amennyiben meg is tanulják a tréninget és részt is vesznek a közel egyéves train-the-trainer képzésen, csak akkor taníthatják, ha maguk is egészségesek, túlsúly-mentesek és jó példával tudnak szolgálni. Van rá jó esély, hogy a HC jó gyökeret ver magának Oroszországban.

A lelkesedés és a közös munka iránti nyitottság mindhárom napon nagyszerűen alakult, kiváltképp az utolsó napon.

{VIDEÓ}

A napot és a közös tréningprogramot egy közös vacsorával fejeztük be Moszkva legjobb kínai éttermében. Ez nagyszerű „jelnek” számított számomra, hiszen Oroszországot követően leginkább Kína felé kívánom terelni a terjeszkedésünk irányát. E pillanatban sorban áll még előtte pár HC konzulens jelölt Németországból, Olaszországból, Romániából és még Magyarországon is folyamatban vannak képzések, de ami késik, az attól függetlenül úgyis meg fog érkezni.

Rabea nagyon örült a kínai éteknek, melyet műanyag dobozkákban vittem haza neki, megosztva vele is örömünket.

Április 1-2., Szombat-Vasárnap, Kulturális élmények és konklúziók

Utolsó két napunkon a fordítónkkal Misával elindultunk várost nézni, hogy még jobban magunkba szívjuk a moszkva-érzést.

A moszkvai metró a városuk egyik ékköve. Kifogyhatatlan ékes festett üvegfreskókból, pompás vascsillárokból, és háromdimenziósnak kinéző színes, konkáv mozaik-alkotásokból. Az is lehet, hogy azért van olyan sok nagy tekintélyű sakkmestere Oroszországnak, mert a metró fekete-fehér kockás padlózata folyamatos játékra szólítja fel őket. De az is lehet, hogy a coach kolleganő emiatt kérdezte tudat alatt tőlem a fekete és fehér erőkre vonatkozó kérdését. A tizenkét metró vonal, a város közepében is négy sávos körgyűrű, az igazán patináns régi jellegű épületek lebilincselő látvánnyal szolgálnak, és még az utcazenészek is jól énekelnek. A bevásárlóközpontok a legmodernebb, legdrágább eszközöket kínálják. Az utcákon a legdrágább autókat lehet látni. Továrisi, bármit is tettetek a szovjet korszak óta, azt nagyon jól tettétek. Bárki bármit mond, Oroszország állami adósága 17%, az Amerkai Egyesült államoké 104.17% (forrás: Trading Economics). Álljon meg a menet. Melyik vállalat részvényét venné meg a kedves olvasó ezek alapján? A bevétele 17%-át kölcsön-visszafizetésre fordító-, vagy a bevétele 104%-át kölcsön-vissszafizetésre fordító vállalatét? A kérdés persze trükkös, mert nem részvényt kell venni, hanem ezüstöt.

Aki Moszkvában jár, ki ne hagyja a KGB narancsosan-sárgán virító, bár egyszerűen négyzetes épületének megtekintését és kívánjon sok jót, hogy e ország meg tudja őrizni és növelni tudja erejét és függetlenségét.

Érdemes a Vörös téren és annak Lenin mauzóleumán kívül elsétálni az egymás közelében lévő Nemzeti Színházuk és a Nemzeti Bankjuk. Mindkettő igazán míves, impozáns épület.

A nap végén a fordító Misával, kedvesével és Rabeával együtt megnéztünk négyesben egy szinkron nélküli, orosz-feliratos új amerikai mozifilmet.

Van még egy érdekes „kulcs” az orosz lélekhez, melyet érdemes megemlíteni mint az út egyik konklúzióját. Az orosz emberek energiadúsak. Amennyiben tesznek valamit, azt nagy erővel teszik. Amennyiben mondanak valamit, azt nagy erővel teszik – legalábbis nagy mentális erővel, őszinteséggel. Amennyiben gondolnak valamit, azt nagy erővel megtartják. Aki fenn szeretne maradni az orosz környezetben, az számára érdemes megfontolni a tanácsot, hogy ne vegye személyesen a dolgokat, ne tartsa nagyra a saját egóját és az esetben ez se fogja bántani ahogy az oroszok – a maguk természetes őszinteségével – vele beszélnek.

Fontos továbbá, hogy a gazdasági előrehaladottság ellenére még nagyon sok régi stílusú hierarchikus úriember van fontos pozíciókban Oroszországban. Az új, modern generáció már megérkezett, már kezd felnőni, de még nem vette át a szerepet a régi uraktól. Ennek is eljön hamarosan az ideje.

 

Értékelés

Értékelve az utat azt nyugodtan mondhatjuk, hogy kaptunk egy esélyt Oroszország népessége életének jobbá-tételére, valamint, hogy a megfelelően nagyszerű időben és körülmények mentén bontakoztattuk ki kapcsolatunkat a butáni GNH-felelős hivatallal. Amennyiben ilyen helyzetbe kerülnek, mindannyiuknak ezt kívánom.

 

 

 

Köszönöm a szíves figyelmet,

Fodor Szilárd,

Happiness Consulting